Honnan tudod, hogy jók az embereid? 5 dolog, amit összekeversz a teljesítménnyel

írta: Watsing Dori

A hatékonyan működő csapatok felépítésének rocksztárja

A legtöbb cégvezető meg van győződve arról, hogy tisztában van vele, milyen emberek veszik körül. Ha azonban megkérdezzük, mire alapozza ezt, ritkán érkezik pontos adat. Inkább az hangzik el, hogy „vele jó együtt dolgozni”, „rá mindig lehet számítani” vagy „ő nélkülözhetetlen”. Ezek fontos érzések, de nem a teljesítmény mérőszámai. Egy vezető számára az egyik legdrágább mérőszám az, amikor gondol valamit az embereiről, de hiányoznak azok a mutatók, amelyekkel ezt alá is tudná támasztani. Ebben a cikkben összegyűjtöttük azt az 5 dolgot, amit a cégvezetők gyakran összekevernek a teljesítménnyel, és megmutatjuk, hogyan lehet a megérzések helyett tényekre építeni az értékelésnél.

A cikkből megtudhatod:

  • miért nem az a kérdés, hogy valaki „jó ember-e”, hanem hogy jól teljesít-e az adott munkakörben;
  • miért nem egyenlő a teljesítmény a szorgalommal és az elfoglaltsággal;
  • hogyan viszonyul egymáshoz a lojalitás és a teljesítmény, és miért érdemes a kettőt külön elismerni;
  • miért jelenthet kockázatot a nélkülözhetetlen munkatárs;
  • hogyan torzíthatja a teljesítmény megítélését a jó személyes kapcsolat;
  • milyen lépésekből áll a tényeken alapuló teljesítményértékelés;
  • melyik az az 5 emberes gyorsteszt, amellyel kiderítheted, mennyire vagy objektív.
A cégvezetők gyakran összekeverik a teljesítményt a szorgalommal, a lojalitással és a személyes kapcsolattal.

Miért nehéz a teljesítményt valóban megítélni?

Amikor a cégvezetők értékelik a munkatársakat, sokféle jellemzés hangzik el: „nagyon jó, elégedett vagyok vele”, „közepes, de legalább megbízható”, „nem engedhetem el, bármi történik”. Ezek mind érthető állítások, de mindig ugyanaz a következő kérdés: miből tudod? A válasz ritkán szól arról, mekkora a konkrét üzleti eredmény. Sokkal inkább arról, milyen érzés az adott emberrel dolgozni.

A teljesítmény ennél szűkebb fogalom: azt jelenti, hogy valaki az üzleti célokhoz illeszkedő eredményt szállít nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra. Sok cégvezetőnél nem az a baj, hogy rossz emberei lennének, hanem az, hogy nincs olyan rendszere, amely objektív skálán helyezné el a munkatársakat.

A teljesítmény a megfelelő munkakör megtalálásáról is szól

Valaki lehet kiváló kolléga, miközben az adott munkakörben nem hozza a szükséges teljesítményt. Az ember soha nem egyenlő a munkakörrel, ezért nem az embert kell jónak vagy rossznak titulálni, hanem azt érdemesebb vizsgálni, hogy megvan-e a kompetenciája, a felkészültsége a konkrét feladatokhoz.

Ez a KKV-kra különösen jellemző jelenség. Valaki belenő a munkakörébe, majd hónapról hónapra, évről évre újabb feladatok rakódnak rá, amelyek már nem feltétlenül fedik le a tudását. Egy audit során gyakran az derül ki, hogy a feladatok 30-40 százalékát érdemes átszervezni, vagyis valakitől átvenni, valakinek átadni, hogy az adott munkavállaló a kompetenciájának megfelelő feladatokon, illetve pozícióban dolgozhasson. Utána a teljesítmény is jelentősen javul.

A teljesítmény gyakran nem az emberen, hanem a munkakör és a kompetenciák illeszkedésén múlik.

1. A szorgalom nem azonos a teljesítménnyel

Az első csapda a szorgalom. Gyakran hallani, hogy „rengeteget dolgozik”, de egy folyamat átvilágítása során sokszor kiderül, hogy valaki az idejének csak 50-60 százalékában végez a munkakörének megfelelő, értéket teremtő tevékenységet. A többi időt olyan feladatok viszik el, amelyek valójában nem is az ő feladatai.

Az, hogy valaki nagyon elfoglalt és lelkes, még nem jelent kézzelfogható eredményt. A teljesítmény mérésénél ezért nem az számít, mennyit dolgozik valaki, hanem hogy mit hoz létre.

2. A lojalitás fontos, de nem teljesítményadat

A 10-12 éve a cégnél dolgozó munkatárs jelentős értéket képvisel, ezt nem szabad lesöpörni az asztalról. A lojalitás azonban nem teljesítményadat. A magasabb teljesítményt nyújtó kollégákat kifejezetten zavarja, ha a cég semmilyen különbséget nem tesz köztük és egy régóta ott lévő, de gyengébben teljesítő munkatárs között.

A megoldás a jól felépített bérezési rendszer, amelyben külön elem van a lojalitásra és külön a teljesítményre, és mindez transzparens a munkavállalók felé. Így a lojalitás elismerése nem veszi el a teljesítmény elismerésének helyét. Érdemes arra is vigyázni, hogy ne értékeljük túl a lojalitást: van, aki csak azért maradt éveken át, mert fél a változástól, nem azért, mert elköteleződött a cég víziója iránt.

3. A nélkülözhetetlenség inkább kockázat, mint teljesítmény

Szinte minden cégvezető meg tudja mondani, kik azok az emberei, akik nélkül holnap megállna a cég. Ez azonban általában rendszerhiba, nem az ember erénye: azt jelzi, hogy a tudás egyetlen ember fejében van, nem pedig a cég tudásbázisában.

Egy egyszerű teszt segíthet: kérd meg a nélkülözhetetlennek tartott munkatársadat, hogy hetente mondjon fel 30 percnyi hanganyagot a tudásából. Nem a hanganyag minősége a lényeg, hanem az, hogy megteszi-e. Ha hétről hétre azzal jön, hogy nem volt rá ideje, az piros lámpa. Előfordulhat, hogy az illető szereti a pótolhatatlanságot, és nem szívesen adja át a tudást. Egy jó onboarding rendszer, kidolgozott folyamatok és céges tudásbázis (ma már akár AI-támogatással is) segít abban, hogy ne legyél kiszolgáltatva senkinek.

A nélkülözhetetlen munkatárs nem a teljesítmény, hanem a vállalati tudás kockázatának jele lehet.

4. A jó kapcsolat torzítja a teljesítmény megítélését

Ha valakivel személyes, bizalmi kapcsolatod van, nagy valószínűséggel kicsit felfelé kerekíted az értékeit. Ennek kiküszöbölésére egy hasznos módszer, hogy az értékeléskor a nevek helyett kódokat rendelsz a munkatársak teljesítménymutatóihoz, és csak az adatok alapján sorolod be őket. Sokan meglepődnek: amikor feloldják a kódokat, kiderül, hogy szinte senkit nem helyeztek oda, ahová érzésből gondolták.

A jó kapcsolat valódi értéke a változásmenedzsmentben mutatkozik meg. Az a kérdés, hogy megmarad-e a bizalom akkor is, amikor át kell szervezni a munkakört, meg kell változtatni a megszokott működést. Itt derül ki, ki az, aki valóban a cég oldalán áll, és ki az, akinek a kapcsolat csak addig volt jó, amíg minden a megszokott módon működött.

5. Az elfoglaltság nem teljesítmény

Minden cégben van olyan munkatárs, aki egész nap meg sem áll, mindenki őt hívja, mindenre tud válaszolni. Valójában ilyenkor az történik, hogy a cég az ő fejét használja tudásbázisként. Ilyenkor az a kérdés, hogy ez valóban az ő munkaköre-e, és hogy a legfontosabb, értékteremtő feladataival foglalkozik-e a nap végén.

Egy audit során sokszor kiderül, hogy az ilyen kolléga inkább segít, kiegészít és intézkedik, miközben a saját fő feladatai háttérbe szorulnak. Az elfoglaltság mögé érdemes mindig benézni: milyen tevékenységekből áll össze, és mennyi ebből a tényleges teljesítmény?

Az elfoglaltság mögé érdemes benézni, mert nem minden elfoglalt munkatárs teljesítménye megfelelő.

A „Mari-probléma”: amikor a régi működés kinövi a céget

Mari 11 éve van a cégnél, mindenki tudja róla, hogy ő kezeli jól az ügyfeleket, ő tanítja be az újakat, és a főnök vakon megbízik benne. Ha azonban elkezdjük mérni a teljesítményét, kiderülhet, hogy lassan dolgozik, a feladatokat nehezen adja át, a tudását csak csepegtetve osztja meg, és rengeteg folyamat nála akad el.

Ez nem azt jelenti, hogy Mari rossz ember. Valószínűleg tökéletes volt a teljesítménye , amikor a cég 8 fős volt, de a munkafolyamatain és módszerein senki nem változtatott, amikor a cég 30 vagy 80 fősre nőtt. A kérdés ilyenkor az, hogyan lehet őt átemelni egy másfajta működésbe: kommunikációval, hiányzó kompetenciák fejlesztésével, automatizálással, AI-val vagy a munkakör újragondolásával. Ha minden lehetőséget megmutattunk, de a változás nem működik, előfordulhat, hogy el kell köszönni egy régen jól működő munkatárstól. A legtöbb embernek megvan a tudása a változáshoz, csak az akarat hiányzik.

Gyorsteszt: mennyire objektíven ítéled meg a teljesítményt?

Gondolj arra az öt emberre, akit a legjobbnak tartasz a cégedben, és mindegyiküknél sorold fel a három eredményt, amiért fizeted őket, és azt is, milyen szinten vársz el tőlük teljesítményt. Ezután kérdezd meg magadtól:

  • ezeket adatok alapján mondtad, vagy érzésből?
  • mikor kaptak tőled utoljára visszajelzést?
  • ha holnap megüresedne a munkahelyük, pontosan ugyanilyen embert vennél fel a helyükre?

Az audit során az is gyakran kiderül, hogy a cégvezetőknek jobb emberei vannak, mint gondolják: csiszolatlan gyémántok lapulnak a cégben. Előfordul, hogy a hangos, jó PR-ral rendelkező kollégát túlértékeljük, miközben a csendes, megbízható, jól teljesítő munkatársakra alig figyelünk fel.

Hogyan épül fel a tényeken alapuló teljesítményértékelés?

A folyamat az üzleti céllal indul, hiszen ebből következik, milyen szervezetre van szükség, és az már nemcsak emberekből, hanem AI-ból és automatizációból is épülhet. Ezután meghatározzuk a munkaköröket (vagy rugalmasabb feladatköröket), a belőlük elvárt konkrét eredményeket és a szükséges kompetenciákat.

Következik a mérés: egy vezetői dashboard, amelyből a cégvezető látja, hogy a kulcsmutatók hétről hétre teljesülnek-e. Ha igen, nincs szükség mikromenedzselésre. Ha nem, akkor pontosan látható, hogy hol kell beavatkozni. A mérésnek következménye és visszajelzése is kell, hogy legyen: ha sem a jó, sem a gyenge teljesítménynek nincs hatása, a jól teljesítők idővel beállnak az átlagba, mert úgy érzik, hiába teljesítenek. A teljesítményértékelés ezért nem évente egyszer lezajló HR-beszélgetés, hanem működő rendszer.

Hallgasd meg a teljes adást!
Ha szeretnéd részletesebben is hallani, hogyan kerülheted el a teljesítmény megítélésének öt leggyakoribb csapdáját, hallgasd meg a podcastadást, amelyben a Mari-esettanulmány és a cégvezetői gyorsteszt is szerepel. A leírásban megtalálod a linket az adáshoz.