Gondolkozom… annyira szürreális… nem tudom eldönteni a megalázás skáláján hol helyezkedik el.
Elvitte Elnök úr a régi dzsúdó klubjába Bálintot.
Ahol pont most ad át Elnök úr egy mikrobuszt támogatása jeléül. Ez menő! Az időzítés biztos véletlen alakult így…
Fogja magát és ráadat a srácra egy kimonót. Igen, az öltönyére ráveszi a dzsudó kabátot és összeeresztik egy dzsúdós sráccal, hogy csináljon rajta egy “uchikomi”-t.
Lengesse meg egy kicsit jobbra meg balra.
Egész komolyan mit mutat ez meg Bálintról, az elnöki asszisztens jelöltsége kapcsán?
És Leventéről? Elnök urasága kapcsán?
Vigyázz Zsófi , mert legközelebb abban a megtiszteltetésben lesz részed, hogy leviszlek magammal Bikramra és jól beletollak egy Dandayamana Dhanurasana pózba.
Ettől teszem függővé mennyire vagy kitartó meg reziliens. Ha már itt tartunk…
“Fejjel nekimegy a falnak vagy mérlegelnie kéne
ezt az egyensúlyt akarom beállítani, hogy ne menjen túl”
összegzi Elnök úr Bálintot.
“Feszélyezett beszélgetés volt.”
Jól látja, Elnök úr.
Mennyi víznek kell még lefolynia, hogy végre észre vegyük???
Bálint messziről indul, nagyon messziről. Baromira értékelendő, ahogy küzd, le a kalappal, de tényleg! Ez a vég nélküli kompenzálás nem vezet sehova.
Hagyni kellene, hogy egy támogató közegben felvegye azokat a dolgokat, amivel a múltjából adódóan, a családi háttér hiányának köszönhetően nem rendelkezik.
Életveszély lenne, sőt, kijelentem, hogy óriási felelőtlenség lenne erre a fiúra nagy felelősséggel járó pozíciót tenni. Mert beletolna mindent, nyilván, hiszen bizonyítania kell. Az életéért küzd. Látjuk.
Ugyanilyen vehemenciával futna bele óriási pofonokba. Hibázna. A hibázás stresszelné, még inkább hibázna. Dühös lenne. Kárt okozna. Csalódna magában. Összeomlana.
Nem csodálkoznék egy jó kis addikción sem.
Szeretném, ha ő esne ki.
Szeretném, ha egy olyan támogató közegbe kerülne, ahol van mellette egy tökös mentor, aki nem bedobja a dzsúdó szőnyegre, hanem bemegy vele a tatamira.
Aki vállt vállnak vetve bepótol minden űrt ebben a fiúban odabent, ami ahhoz szükséges, hogy azzal a keménységgel, amit kifelé mutat, azzal egyenértékűre fejlődhessen a tudása és ennek eredményeként az önbecsülése.