„Az állatkerti tréningeken az állatokat sohasem fizikai kényszerrel vagy büntetéssel veszik rá a feladatok végrehajtására. … Csakis türelemmel és jutalmazással lehet rávenni a látványos produkciók végrehajtására.” Nyilatkozta Richter József, amikor a cirkuszi állatok szerepeltetéséről kérdezték.

Pályakezdők – mondjuk azt, hogy 30 alattiak – munkakeresési tapasztalatait hallgatva csípőből asszociálok. Mi marad ki náluk a folyamatból?! Elég jól működik az idomítás? Milyenek az idomítók? És a porondmesterek?

Azt akarjátok, hogy készek legyenek arra a pozícióra, úgy ahogy elképzeltétek. Ennek felméréséhez csodás cirkuszi számokat vártok el tőlük.

Csinadrattás önéletrajzokat, légtornász módjára kivitelezett személyiségteszteket, a meg nem lévő skillek morzsáinak megcsillogtatását az interjúztatás porondján. Az sem baj, ha bedob egy nevettetős számot. Hiszen legyen humora… különben nem illik bele majd a csapatba. Persze csak a jóízlés határán belül. Nehogy egy elefánt kerüljön a porcelánboltba! Nincs egy évünk megtanítani arra, hogy „Gyere ide, ülj le, ügyes vagy!”

És ők mindent (is) igyekeznek betanulni és amikor végre, végre eljön a pillanat és egyikük porondra léphet, egy akrobata minden eszközével igyekszik végig egyensúlyozni az első személyes találkozáson. Ritkán kap a műsorszám végén jutalmat az idomártól. Az az igazság, hogy nem is számít rá. Örül, hogy egyáltalán porondra léphetett, hogy a mai számhoz ő lett kiszemelve abból a több százból. A stressztől aléltan, még azért is hálát érezve, amit nem is kapott, lebeg ki a műsorszámból.

A többiek, körbe-körbe járnak és várnak. Ők is megtanulták a produkciót. El is küldték a bemutatkozó számukat. Igyekeztek azokból az elemekből összeállítani a számot, amikben a legjobbak, mellé csempészve egy kicsit abból is, amiről azt gondolják, hogy enélkül esélyük sincs.

És a várakozásban ahogy telnek a napok már csak egyetlen egy dolog tartja a lelkesedésüket. Talán egyik nap megérkezik a jutalom is. Elég lenne csak egy elbocsátó szép üzenet. De nem jön.

Mi lehet vajon a baj a cirkuszi számommal?! Nem elég színes? Túl színes? Túl kevés benne az életveszélyes elem? Túl sok benne? Vegyek fel egy bohócorrot még? Vagy ugorjak háló nélkül?

„Régen minél nehezebb produkciókat akartak végrehajtani az állatokkal, ma ez már nincs így. Az idomárok nem arra törekszenek, hogy megtanítsák az elefántot egy lábon állni, hanem arra, hogy megmutassák a harmóniát az ember és az állat között. Megnézik, hogy egy állat miben tehetséges, és aszerint alakítják ki a produkciókat. Van olyan ló, amelyik könnyen megtanul két lábon járni, de olyan is van, amelyik soha nem fog. Ezt nem lehet erőltetni” – mondja Eötvös.

Kedves idomárok és porondmesterek! Nem kérem tőletek, hogy vegyétek emberszámba a cirkuszaitok jövőbeni szereplőit, hiszen az elmúlt időszakban nagy valószínűséggel ezt hirdettétek. Fontos vagy! Jelentkezz! Nálunk a jövőd!

Inkább azt kérem, hogy ne feledkezzetek meg a jutalmazásról. A minél gyorsabb visszacsatolásról. Szerepelhet vagy nem a következő cirkuszi számotokban?! Ez egy nagyon egyszerű kérdés, egy nagyon egyszerű válasszal. Bátran használjatok hozzá cukorka automatát. Senki nem várja el, hogy egyesével járjatok körbe a porondon. DE azt igen, hogy valami történjen.

Haladóbbaknak – és akik még nem zúzták porrá a monitorjukat – ha már elvártok akrobata, légtornász, tűznyelő, égő karikákon átugró, a világ legerősebb embere és hozzá hasonló világszámokat, akkor jelezzetek vissza számukra, hogyan értékelitek.

A porondra lépés bátorságáért jár a taps, nem?! Mi volt az oka annak, hogy nem ő került be a következő műsorszámba? A képesítése? A tapasztalata? A személyisége?

Azoknak nem szól ez az üzenet, akiknél most azonnal megszólal a sziréna, hogy de hát ezt nem lehet… nem mondhatom meg miért nem őt választottam ki, mert panaszt tehet, hogy nem megfelelő körülmények között tartottuk a fellépése során. Ránk hívja a jogvédőket! Ha neked ez a sziréna szól a fejedben, akkor te már elvesztél. Ostor van a kezedben cukorka helyett. Vagy már az sem. Minden motiváció kiveszett már belőled, amiért „emberekkel akartál foglalkozni”.

Honnan fogja megtanulni, hogy legközelebb magasabbra kell emelnie a lábát az egyensúlyozásnál, hogy inkább háló nélkül ugorjon, mert azt szeretitek, hogy ne lenyelje a tűzet, hanem inkább eloltsa és hogy ne jelölje meg a segédidomár bal bokáját?!

Nem azért kell felvenned azt a pályakezdő munkavállalót, amilyen MA, hanem azért, amivé válhat. Mond el, mutasd meg, mit tegyen, hogy a következő számban biztos helye legyen a porondjaitokon!

Ha egyetértesz iratkozz fel hozzám, ha nem, akkor még inkább! Világbéke!