Na kérem, valójában ki itt a bújtatott munkavállaló?!

 

 A KATA törvény margójára.

 

Egy élhetőbb világ érdekében ideje lenne először is újra gondolni, majd az újra gondolás alapján átrendezni az alapvető fogalmainkat, melyeket a munkáról, a munka világáról gondolunk.

 

Munkavállaló. Mit is jelent ez valójában?

 

Orsi, grafikusként dolgozik a csapatomban. Lefoglaltam a kapacitását, napi rendszerességgel dolgozik nekem. Feladatokat küldök számára és ő megcsinálja. Úgy, ahogy kérem. Ha mégsem úgy sikerül és szólok neki, javítja. Alkalmanként beül közénk az irodába és onnan dolgozik.

 

Zsófi, előszűri a jelölteket a toborzási kampányainkban. Átbeszéljük minden héten, hogy milyen kampányaink futnak és a folyamataink alapján elvégzi a feladatokat. Úgy, ahogy kérem. Ha mégsem úgy sikerül, visszajelzem, javítja. Jellemzően az irodából dolgozik. Jelzi, ha éppen olyanja van, hogy otthonról dolgozna inkább.

 

Orsinak minden hónapban ugyanannyit utalok, számla ellenében az elvégzett munkáért.

Zsófinak minden hónapban ugyanannyit utalok, munkabérként, az elvégzett munkáért.

 

Orsira rá akarják tenni a “Bújtatott munkavállaló” címkét. Amíg nekem dolgozik, én ehhez nem járulok hozzá. Egyáltalán nem bújtatom őt sehol. Büszkén vállalom. 

 

Zsófit egyszerűen munkavállalónak hívják. Ők. Én aztán nem. Nekem mindketten ugyanolyan értékű csapattagjaim. Ha beülünk kávézni valahova vagy mindkettőt meghívom vagy egyiket sem. És Orsinak egyértelműen NEM kell a sarokba beülnie, a függöny mögé….

 

Mondjuk Zsófi  és Orsi ugyanannyi pénzt visz haza, de Zsófi sokkal többe kerül nekem, mint munkáltatónak. Elképzelem, ahogy az utána befizetett adót – évente közel 3 millió forintot – mikor és hogyan fogja visszakapni, vagy legalább élvezni a gyümölcsét. Sok mindent látok a jövőből, de ezt teljes homály fedi.

 

Igen, Orsi dolgozik másnak is. Igen, akkor dolgozik, amikor ő akar. Igen, közös megegyezés alapján vállal feladatot, határidőt, mindent. Ha nem teljesít, nem megfelelően teljesít, túl sok mindent nem tudok kezdeni vele… elkezdhetünk vitatkozni azon, hogy kifizessem-e a számlát, amit kiállított vagy sem.

 

Zsófinak munkaideje van, amit le kell töltenie. Meg kell csinálnia feladatokat. Olyan feladatokat, amiket én kérek. Különösebben nem válogathat. Én mondom meg mennyi idő alatt, mikorra és pontosan hogyan. Ha nem teljesít megfelelően, akkor is ki kell fizetnem a munkabérét, a járulékait. Kaphat szóbeli és írásbeli figyelmeztetéseket. Huuuúúúú, biztos vagyok benne, hogy pár eszköztelen főnöknek és HResnek erre erekciója lett. 

 

Ezt a két besorolásbeli különbséget nem én csináltam. Ezt mondják a változástól halálfélelmet érző, egy rég pusztulásra ítélt rendszerhez foggal és körömmel ragaszkodó valakik, hogy így kell lennie.

 

Szerintem meg egyáltalán nem kell(ene) így lennie.

 

Zsófi alkalmazotti munkaviszonyban szeretett volna dolgozni, ezért ő így lett csapattag. Orsi vállalkozó, így ismerkedtünk meg, az is maradt.

Ettől még mind a két szuper csajjal munkaviszonyban vagyok. Szerintem.

Egyáltalán nem tudok különbséget tenni a hozzáállásukban, abban, hogy mindent határidőre teljesítenek. Ugyanúgy működnek, mindketten.

 

Ha engem kérdezel, legyalulnám a jelenlegi munkavállaló-munkáltató-munkaviszony-munkaidő-munkahely poros-dohos, feudális berögződéseit. 

Ehhez még sok idő kell , VAGY egy nagy krach…

 

Be kellene látni végre, hogy nem működőképes, nem fenntartható a középkori rend. Nem lenne sokkal értelmesebb “hagyni keresni” az embereket, hogy minél többet költhessenek?! A 27%-os ÁFA bevételekből származó dús, senkit nem zavaró – mert már hozzászoktunk – bevétellel mennyivel könnyebb lenne megtömni a földesúri erszényeket ?!

Mert az egészen biztos, hogy csak ez számít. Különben nagyon hülyének kell lenni ahhoz, hogy egy ilyennel kirukkoljanak…

DE addig is, kikérem magamnak, hogy Orsit bárki, bármikor bújtatott munkavállalónak nevezze!