Képzeletben a szülőfalumban élnék…

Szeretném a gyerekeimet egy kis faluban, Budapesttől 130 kilométerre felnevelni, ott, ahol én is felnőttem. Szeretnék munkát adni Juli néninek, aki mindig figyelt ránk, amikor az utcán bicajoztunk. Fél szemmel figyelhetne a gyerekekre, amikor a munkahelyemen vagyok. Szeretném, ha Géza bácsi, aki szigorú volt és a kocsma előtt mindig megtaláltuk, ha valamiben ki akartuk kérni a véleményét, megtaníthatná az élet nagy dolgaira a gyermekeimet. Szeretném, ha a gyermekeimnek lehetősége lenne egy ilyen szerető nem apa-anya mikrokörnyezetben, hanem egy egész falu közegében felnőnie. Ha tudná és látná, hogy az öregek milyen bölcsek és mennyi mindent lehet tanulni tőlük. Ne csak a YouTube-on lássa mi történik a Földdel, ha kizsákmányoljuk, mit jelent az, hogy megtermeljük magunknak a zöldséget, és hogy ez mennyivel járul hozzá ahhoz, hogy élhetőbb legyen a világ, mindannyiunknak. Szeretném, ha lenne ideje és lehetősége rácsodálkozni az életre. Szeretném, ha a szülőfalumba visszaköltözhetne az élet.

A valóságban egy budapesti irodában dolgozom…

DE egy budapesti irodában dolgozom. Nagyon jó vagyok a szakmámban. A feladataim 70%-t meg tudom csinálni otthonról. A vezetőség hallani sem akar arról, hogy a teljes felelősség vállalása mellett kizárólag akkor legyek jelen az irodában, amikor arra feltétlenül szükség van. Véleményem szerint ez hetente 1 nap.

Szerintük újítóak azzal, hogy heti 1, maximum 2 napot dolgozhatok otthonról. Persze úgy, hogy 9-17-ig becsekkolok és dolgozom. Ha kicsit tovább is, mert sok a munka, az nem probléma. Értem én, hogy ez nagy lépés ahhoz képest, hogy eddig minden nap bent kellett ülni.

Értem én, hogy nagyon nagy a váltás aközött, hogy mindenki az irodában ül és a főnök így biztos lehet benne – tényleg biztos lehet benne??? -, hogy gőzerővel folyik a munka, amiért megfizetnek ÉS aközött, hogy teljes bizalmat szavaznak egy munkavállalónak. Nem látják, nem hallják, ki tudja, mit fog csinálni munkaidőben?! Fusizni fog? Állást keres? Bedolgozik másnak is? Építgeti a saját kis bizniszét? Netflixezik?

Elmondjam mi történne? Annyira, de annyira hálás lennék ezért a bizalomért, ezért a felhatalmazásért és szabadságért, hogy nem tudna a főnököm olyat kérni tőlem, amit ne teljesítenék.

Mi történne a főnökömmel? Irodai felügyelőből előlépne teljesítmény- és tudásmenedzserré. Az ellenőri szerepet felválthatná a fejlesztő, csapatépítő coach szerepe. Kizárólag olyan dolgokkal foglalkozna, ami hatással van az eredményre.

Milyen anya legyek?

Erről álmodozom mostanában. Hogy a ránk kényszerített home office és távmunka vajon hoz-e globális változást a vállalati kultúrában?! Mernek-e majd alkalmazni egy 130 km-re, egy kis faluban élő, minden szakmai és attitűd kritériumnak megfelelő nőt, aki hamarosan családot szeretne, teljesen új feltételekkel?!

Mert ha nem változik szinte semmi, akkor két választásom lehet.

Egy olyan anyuka legyek, aki azért, hogy a gyerekeinek megadjon mindent, amihez pénzre van szükség, ezért Budapesten élek, állandó feszültségben, hogy a környezet, amiben felnőnek, az nem olyan, amit szívem szerint biztosítanék nekik és a családomnak. Ráadásul a 9-17-ig munkaidőm hol túl kevés, hol túl sok, hogy értelmesen kitöltsem vagy hogy mindennel végezzek.

Vagy biztosítsak a gyerekeimnek olyan környezetet, amiben hiszek, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb gyerekként, kiegyensúlyozottabb felnőtt lesz belőle, és bátran éljek a szülőfalumban a családommal?! De akkor nem tudom megadni neki azokat a dolgokat, melyekhez a pénz kell, jó sok pénz kell. Innen, 130 km-re Budapesttől nem tudok megkeresni 180 000 Ft-nál többet, pedig jóval többre vagyok képes.

Akkor most a karrieremet és az anyagi lehetőségeimet helyezzem előtérbe vagy a családi normáimat?! Esetleg higgyek benne, hogy az új alapokra helyezett munkakultúra itt van a küszöbön?!

Te mit gondolsz erről?

Ezzel a témával (is) mélyebben a FB zárt csoportomban foglalkozok. Ha úgy érzed nyitott és befogadó vagy a változásra, itt várlak: https://www.facebook.com/groups/878025592623423/?ref=bookmarks