2023-ban több alkalommal éreztem úgy magamat, mint akinek valójában az a sikerességi rátája, hogy az álláshirdetéseinkre jelentkező, kiválasztott TOP jelöltek számára elérjem, hogy a jelenlegi munkahelyén megkapja azt a bért, amivel elégedett lenne.

Mondtam is nekik, hogy „jönnek eggyel”, hiszen ők, saját maguk soha nem álltak volna oda a főnökség elé ilyen mértékű béremelést kérni.

Vagy ha oda is álltak volna, őszintén, de tényleg?! Megadtad volna a 350 000 Ft nettót kereső emberednek a 400 000 Ft-ot?

Sok személyes beszélgetést vezetek le azoknál a cégeknél, ahol támogatom a vezetőség munkáját. Van, aki félénken, van, aki nagyon is határozottan dobja fel a kérdést, hogy „lehet-e számítani egy kis béremelésre”. Az esetek nagy részében a válasz odázó jellegű.

Miért ilyen kellemetlen pénzről beszélni? Na, ez egy másik cikk témája lehet egyszer…

A béremelés valójában egy jól kialakított munkáltatói stratégia részeként tervezett, előre látható, minden fél számára egyértelmű feltételekhez kötött dolog (kellene, hogy legyen).

Jelenleg azonban olyanok a gazdasági körülmények, hogy az embereid egyre nehezebben jönnek ki a pénzükből.

És igen, tudom, valójában ez nem a Te egyéni problémád kellene, hogy legyen, DE

• kinek lesz fásult és kedvetlen az alkalmazottja, ha napi szintű megélhetési problémákkal kell küzdenie?!

• kinek válnak az üzleti céljai füstbement tervvé, ha nem lesz épkézláb embere a megvalósításhoz?!

Ezért – akármennyire is igazságtalannak, felháborítónak tartjuk – ez a Te egyéni, vállalkozói problémád.

És ha még nem fájna eléggé a fejed, akkor jön a régi lemez: januárban bért kell emelni. Meg tudja mondani nekem valaki, hogy miért? Hol van ennek a teljesen egyértelmű, teljesítményt növelő hatása a cégedre? Munkáltatóként legszívesebben eltörölném ezt a „szokást”. Ez egy kényszerpálya.

Ez jelenik meg a lelki szemeim előtt. A munkavállalóid ott állnak az általad biztosított céges laptop felett a frissített önéletrajzukkal január 3-án és a küldés gomb megnyomásával csak arra várnak, hogy Te közöld velük emelsz vagy nem. Adsz-e prémiumot a tavalyi eredményükért vagy nem.

És azt az ujjat, ami arra vár, hogy lenyomja-e a küldés gombot egy másik állás megpályázásához vagy ne, azt az ujjat Te, vállalkozóként, munkáltatóként pontosan érzed a nyaki verőeredre helyezve, kicsit talán összeszűkítve a garatodat, hogy nehézkesebb legyen a lélegzetvétel. Sarokba vagy szorítva.

Mert azzal játszunk, hogy adsz és akkor marad (még valameddig) vagy nem adsz és nagy eséllyel távozik.

Tavaly volt az első olyan év, amikor a kiadott bérajánlatokat követően 10 jelöltből legalább 5 nem váltott végül munkahelyet, mert a jelenlegi helyén is megadták neki azt a munkabért, amit mi kiajánlottunk.

Munkáltatóként. Veled vagyok.

Ha engem kérdeznél meg arról, hogyan legyél okos a béremelést tekintve, ezt tanácsolnám.

Kétféle utat érdemes most járni – szerintem.

Az egyik út az, hogy azokat a munkatársaidat, akik kimagasló teljesítménnyel képesek támogatni az üzleti céljaidat, megelőzve, hogy valaki elcsábíthassa őket, vagy egyáltalán elkezdjenek nézelődni… egy kicsivel előbb emelsz bért, mint ahogy számít rá.

Azt azért szögezzük le, hogy én a béreket tekintve abban hiszek, hogy legyen egy, az alapszintű megélhetést biztosító alapbér és arra időről időre kerüljenek teljesítmény ösztönzőként megkereshető szabad szemmel jól látható összegek. Több pénz nagyobb hozzáadott értékért jár.

Ha ezt vesszük alapul, akkor a béremelés rögtön nem azért történik meg, mert január van és elvárják, hanem azért, mert teljesített egy általad kijelölt mérföldkövet a munkavállalód. Az, hogy ez éppen januárra esik, az csak segít, hogy menedzseld az elvárásaikat. Az, hogy a szabályokat te határozod meg hozzá, nem a naptár, az a te okosságod 😉

Mi lehet a másik út? Munkavállalóként ezt ugord át inkább…

A másik út – fájó szívvel kimondva – az, hogy az üzleted fenntarthatóságát biztosító bérszinten „tartod” a munkavállalóidat egészen addig, amíg nem áll eléd és nem mondja azt, hogy kaptam egy jobb ajánlatot. Ez kicsit olyan, mint az orosz rulett, de a jelenlegi gazdasági helyzetben sokkal okosabb így játszanod ezt a játékot, a saját érdekedben.

Gondolj bele

• 10 emberből legalább 5 ott marad a jelenlegi munkahelyén, ha megadjuk neki azt a bért, amit a másik cég az állásinterjún beígért neki

• az emberek jelentős része, ha aránylag jól érzi magát nálad, nem fog extra erőfeszítéseket tenni a munkahely váltásért

• a munkavállalóid munkavállalóként gondolkodnak nem vállalkozóként, mint te. Neked eszedbe sem jut félni a változástól, tovább üldögélni a langyos vízben, az ő preferenciáik egészen mások a döntéseikben.

KKV területen ez a fő szabály, amit beégetek minden ügyfelem fejébe. Csúcsmunkaerő: a rendelkezésre álló és a cég ajánlatát elfogadni kész emberek felső 10%-a. Nem szerepel benne, hogy többet kellene fizetni egy alkalmazottnak, mint amit az üzleti modelled elbír.

A másik kérdés, ami általában szokott segíteni a béremeléssel kapcsolatos kérdésekben az ügyfeleimnek:

Mi kerül többe? Megtartani ezt az embert, vagy hozni a helyére egy újat?

Azt halkan megjegyezném, hogy ez csak azokra az embereidre igaz, akik hozzák a szintet. Akit cserélni kell, cserélni kell, még akkor is, ha többe kerül az új ember, mint a meglévő, nem teljesítő.

 

Munkavállalóként. Megértelek.

Engedd meg, hogy azzal kezdjem, elnézést kérek tőled a fenti gondolatokért. De talán jobb, ha az ember tisztában van azzal is, hogy egy vállalkozó, a te munkáltatód mennyi mindent kell hogy figyelembe vegyen abban a pillanatban, amikor arról hoz döntést, hogy neked emeljen-e a béreden.

Szögezzük le, hogy véleményem szerint ma Magyarországon mindenkinek minimum 450 000 Ft-ot haza kellene tudnia vinni annak érdekében, hogy úgy élhesse a hétköznapjait, hogy még legyen kedve és lendülete dolgozni is.

Na de itt jön a nagy HA…

Hiszen ahhoz, hogy ekkora fizetést adhasson egy vállalkozás neked, mindenkinek, ahhoz ezt meg is kell termelnie.

Nem azt az időszakot éljük, ahol nagyon könnyen emelgethetjük a szolgáltatásaink, a termékeink árát. Pedig ez kellene ahhoz, hogy jelentős bérkorrekciókat tudjon végrehajtani minden vállalkozás.

Tudom, hogy téged, mint munkavállalót ez nem kell, hogy érdekeljen.

Valójában pedig kell(ene), hogy érdekeljen. Mert pénzt csak abból tudunk mi – vállalkozók – kifizetni, amit megtermeltek. Plussz pénzt pedig többlet teljesítményből, plussz hozzáadott értékből.

Azt tanácsolom neked, mint munkavállaló, hogy a saját értékedet igyekezz növelni, válj egyre értékesebb munkavállalóvá. Hogyan? Piacképes tudással, megfelelő attitűddel és tapasztalattal.

Amíg ezekkel nem rendelkezel, addig „csak” ugrálni fogsz egyik helyről a másikra. Lehet, hogy egy kicsit több pénzért, de egyszer csak bezárul a kör…

Ha úgy tekintesz magadra, mint egy munkaeszközre, egy valódi munkaerőforrásra, aki egyre jobb, egyre értékesebb azáltal, hogy beleteszi a munkát, az energiát, az elkövetkező pár év nyertesévé válhatsz a munkaerőpiacon, hiszen kuriózumnak fogsz számítani és egyre többet hajlandóak majd fizetni érted.

Legalábbis én egészen biztosan. Hiszen az én elvem az, hogy inkább többet fizetek 1 magasabb szintű munkavállalóért, mint 2 gyengébben muzsikálóért. És erre ösztönzöm az ügyfeleimet is.

És amikor eléred azt az értéket a munkáltató számára, amiért szívesen fizet többet, akkor nem kell állásinterjúkra járnod, egyszerűen csak kérj egy időpontot, mutasd meg, mivel tudsz több értéket teremteni a vállalkozása számára és bátran kérd meg az áradat a munkabéredben. Ha a jelenlegi munkáltatód lesz olyan buta, hogy nemet mond neked, majd más megadja 😉

Akkor, ha bármi kérdés van, kedves munkáltató barátaim a bérezésekről, ne tessék véka alá rejteni 😉